Keresés:
Műhely

Gondolatok


2017 2016 2015 2014 2013 2012 2011 2010 2009 2008 2007 2006 2005 2004 2003 2002 2001 2000 1999 1998 1997 1996 1995 1994 1993 1992 1991 1990



„Az SS-tag, Günter Grass. A toll szinte belereszket egy ilyen mondat leírásába. De máris körülöttünk tombol egy vita – amelyet a Nobel-díj tulajdonosa maga indított el, néhány héttel a könyvének megjelenése előtt – arról a kérdésről, hogy „miért ilyen későn vallotta be”, és hogy beszélhetünk-e ebben az esetben élethazugságról? Ugyan én is arra hajlok, hogy „ez túl későn történt” – az implicit ellenvetést mégis farizeusnak tartom. Ez egy irodalmon kívüli kategória, alkalmas arra, hogy vezércikket írjunk róla, de nem irodalomkritikát. Egy műről van szó, és egy kínzó nyugtalanságról, amely az alapjául szolgál. Vagyis a tévedésről és a kudarcról kellene beszélnünk, és nem a datálásról. Ez ugyanis a Grass-memoárok impulzusa: az élet mint műhely.”

Fritz J. Raddatz (Weiss János fordítása)


„Minden regény, minden színdarab, minden költemény – ha valóban sikerültek és van szubsztanciájuk – ezer, és még több interpretációt visel el. A könyv csak addig az enyém, amíg a kézirat fölött ülök. Azután mintegy elvették tőlem, és a saját útját járja. Minden olvasó egészen másképp olvassa – de mindig abból kiindulva, amit a szöveg felkínál!”

Günter Grass (Weiss János fordítása)



„Oppenheimer új emberré vált a robbantás után, de legalábbis nem maradt ugyanaz. A bomba alatti – Nulladik szintnek nevezett – talajrész szintén megváltozott, és ennek természetét máig nem értik a tudósok. Amikor a Trinity-beliek visszamentek terepszemlére, üvegszerű zöld anyag borította a felszínt. A legújabb feltételezések szerint e mesterséges ásvány, mely a trinitit nevet kapta, a robbanás által felkapott és egybeforrasztott talajból, vízből és szerves anyagból keletkezett. Az évek során a turisták zsebben elhordták a trinitit nagy részét – a helyszín évente kétszer szabadon látogatható –, és a maradékot többnyire talaj borítja. Abból, ami most a felszínen látható, soha senki nem gondolná, hogy itt valami rendkívüli történt.”

Alex Ross (Szilágyi Mihály fordítása)



„Ha abból ítélünk, amit a két párt egymásra mondott, egyetlen becsületes igazmondó, legalább félig keresztény lélek nem maradt a honban. Írország bíbor egét sötétbe borította az egymást mocskoló delegátusok szájából kiböffenő méregteli szavak forrón sistergő föllege. Legtöbbjük éjszaka is ébren fontolta, mi gonoszat mondhatna a többire napköltekor. S a dolog csak rosszabbra fordult, mígnem a fele társaság keze a puska ravaszára feszült, a másik fele társaságé a pisztoly agyát markolta, s aki kimaradt, az minden zsebében kézigránátot dajkált. Istenhez és Írhonhoz híven: hisz továbbra is jártak misére, gyóntak, és mondták a rózsafüzért ad lib.”

Sean O’ Casey (Mesterházi Márton fordítása)


„Sean eltávolodott a túlontúl tevékeny Írországtól, és egyre elégedettebben tevékenykedett önnön magán. Ahelyett, hogy Írország életét akarná alakítani, önnön életét fogja formálni. Gondolatait afölött röpteti majd, amit maga látott és hallott; szemét-fülét nyitva tartja, hogy lássa és hallja, amit az élet cselekszik, amit az élet mondani akar, és ahogyan mondja; az élet, ha részeg, ha józan; ha kórságos, ha kicsattanó; az élet, ha értelmes, ha félbolond; ha jómódú, ha szegény; az élet, amint imába mélyedve térdel, s az élet, amint vad átkot üvölt az égre.”

Sean O’ Casey (Mesterházi Márton fordítása)





„Camus számára a nők szépsége csak része volt annak a tömérdek érzéki benyomásnak, melyeket elragadtatottan ünnepelt.”

Geoff Dyder (Szilágyi Mihály fordítása)



„»És milyen élénk, mozgékony volt!« Puskint nem érdekli, hogy eljátsszon egy szerepet, nincs ideje rá – de arra sem, hogy megtestesítsen egy bizonyos »alakot«. A puskini »viselkedés«, amelyet ennyire ellentmondóan láttak, nagyrészt a költő ellenkezése volt, mégpedig azon értelmezések ellen, amelyek az alakját eltorzították.”

Andrej Bitov (Kalavszky Zsófia fordítása)



„Elsorvad az, aki nem utazik,

aki nem olvas,

aki nem hallgat zenét,

aki nem talál örömet magában.”

Pablo Neruda (Imreh András fordítása)


„Az élet tényén túl, azon túl, hogy tovább tudjunk működni, amit gondolkodó tudat nélkül megtehetünk, a legtöbb, amire szert tehetünk a létezésből, az pontosan ez: legyen kedvünk igent mondani. Ha egy kicsit is értjük az emberi vágy legbensőbb lényegét, soha nem cseréljük el az örömöt semmilyen más adománnyal vagy vívmánnyal, mert bármire is vágyunk, bármit is érünk el, semmi sem motivál bennünket jobban, mint az, hogy életigenlő élményre tegyünk szert.”

Fernando Savater (Perényi Katalin fordítása)


„Az öröm pillanatában az az érzés van jelen, hogy egyek vagyunk önmagunkkal, hogy egészek vagyunk. Ez pedig a tettekre sarkalló vitalitás, sőt talán a szabadság érzését is megadja nekünk. Az örömmel, még a csendes örömmel is összekapcsolódó mozgás is a magasba törő mozgás, a könnyedség mozgása: ilyenkor könnyebbnek érezzük magunkat, mint általában, és a dolgokkal is egy kicsit könnyedebben tudunk bánni.”

Verena Kast (Ábrahám Zoltán fordítása)


„A boldogság a Nyugat »kategorikus imperatívusza«: történelmi elvárásként jelent meg a kezdetekben, majd egyik utópia követte a másikat, mígnem napjainkra egy különleges jogból, sőt narcisztikus szükségletből fakadóan korunk emberének individualista elvárása lett.”

Jean Lauxerois (Désfalvi-Tóth András fordítása)



„ Az életet őrző élet a legbiztonságosabb örömforrás, ez az a tiszta forrás, amelyből örömeidet merítve és élvezve nem fenyeget a gyors elapadás, az örömök váratlan és fájdalmas elmúlása, s az ezt követő magány és szomorúság.”

Sári László



„Életének új szakaszában egyetlen dolog számít Pál szemében. Az, hogy azt teszi, ami Krisztus műve is volt. Ennek megfelelően az öröm az egyetlen adekvát válasz a szenvedésre.”

Simon Tamás László



„Lehetséges-e örömöt lelni önmagunkban? Milyen értelemben beszélhetünk arról, hogy az ember saját maga számára válik örömforrássá? Első pillantásra meglehetősen problematikusnak és provokatívnak tűnő kérdéseiben illetve válaszkísérletében a kései Michel Foucault arra mutatott rá: az ember igenis képes lehet örömöt meríteni saját magából, sőt, bizonyos értelemben éppen saját magának kell saját maga legfőbb örömforrásává válnia.”

Cseke Ákos


„Vajon tudja-e az ember, az öröm céllal vagy anélkül jelentkezik-e életében, valami felé irányul-e ez. S egyáltalán az öröm igézetében élő ember annak örvend-e, ami birtokába keríthető, vagy éppen örömét az fokozza, hogy a még el nem ért felé űzi valami. Az öröm mértéke és mérhető jellege is kérdés, vajon mennyi örömet bír el az ember.”

Bacsó Béla


„Schillert elsődlegesen nem az érdekli, hogy hogyan jutunk el az öröm létállapotához, hanem inkább az, hogy mi is ez az »öröm«? Mintha csak azt feltételezné, hogy eltávolodtunk az öröm állapotától, az örömre vonatkozó elképzeléseink elhalványodtak. A saját feladatát így abban látja, hogy fölvázolja az öröm nagyszerűségét.”

Weiss János


„A szerelem egyetlen személy iránt érzett vonzalom: egyetlen test és egyetlen lélek iránt. A szerelem választás; az erotika elfogadás. Erotika nélkül – látható forma nélkül, amely az érzékekbe hatol – nincs szerelem, de a szerelem túllép az áhított testen, és a benne lakozó lelket keresi, és a lélekben a testet. A teljes embert.”

Octavio Paz (Csuday Csaba fordítása)


„Az öröm őstengerének mély emlékéhez legközelebb a fürdő esik. A kisebb vagy nagyobb vizekbe való megmerítkezés, a bennük való lebegés. A test terheinek, a Föld súlyának részleges, viszonylagos és átmeneti felfüggesztése.”

Tillmann J. A.


„Az ínyenclét meghaladja az étkek, italok, csillogó porcelánok és kelyhek dimenzióját. Tűnődő töprengést jelent gondolaton, érzelmen, a világ -és az abban elvetett emberlét szerkezetén. Az ízlelgető, halk, minden praktikum fölött álló elmélkedés rezignált örömét. Az Ínyenc méltányolja a kiváltságos pillanat harmonikus emelkedettségét, hálával kortyol a kesernyésen mámorító kehelyből. Összeér minden: az elme partjain már-már túlcsapó gyönyörűség az elillanó pillanat lélekbe markoló bánatával. Együtt izzanak bűvös gerjedelemben.”

Villányi G. András


„Ha egy ismeretlen városban csatangolok, még ma is elönt egyfajta boldogságérzet, a félsz attól, hogy eltévedek és a titkos remény, hogy így lesz.”

Charles Simic (Szilágyi Mihály fordítása)


„– Még élek – szoktam gondolni –, és itt, ebben a pillanatban és ebben a sivatagban megállni valami gyönyörű csillagutazás. Nem is vágytam ilyen gyönyörűszép életre, ezt nem lehetett elképzelni, az Életet.”

Lábass Endre


„Művészetében így függ össze a partitúra tisztelete a »spontaneitással«, vagyis a rögtönző tehetség érvényesülése az archiválással hagyományozódó, magasrendű szakszerűséggel, a saját hangképzésnek a zenetörténet legmélyebb áramából történő megszólalásával. Ilyen relációk nyújtják azt a hallgatóra átáramló zenei örömöt, mely az ő ragyogó játékában megalkotja és színre viszi azt, ami az európai művészet esztétikai gyönyörűség tekintetében művészetfilozófiailag is képvisel – a mindezt manapság egyre többször tagadó, voltaképpen alig ismerő felfogásokkal ellentétben.”

Eisemann György


„A zene, az ilyen zene a legnagyobb ajándék. Miért akar az ember fájdalom és szomorúság nélkül mindig boldog lenni? Hiszen az maga a boldogság, hogy élünk, hogy néha ilyen muzsikát hallhatunk. Nem sokat, és nem is gyakran – másképp el sem bírná a lelkünk.”

Vikram Seth (Buday Mariann fordítása)



„Egy szinte a semmiből előtörő vonal, egy váratlanul pontos szín, ez maga a boldogság; ha képes vagyok észrevenni.”

Krajcsovics Éva


„Minden nap valamennyi öröm. Legyen veled, és minden nap árnyalatnyival több és több, amíg egészen sok nem lesz. Ragyogó öröm.”

Dobai Lili


„A távollévő másikra vagy másokra való vágyakozást, a találkozásban való reménykedést egyfelől az a belső vágy táplálja, hogy ahová megyek (gyakorta a volt-vagyok otthonosságának bizonyosságát nyújtja), és akikhez örömteli érzésekkel elmozdulok, ott éppoly örömmel várnak, mint amilyet én feltételezek róluk.”

Bálint Péter


„A betű- és szóöröm, a nyelvi és esztétikai öröm, a formák, összefüggések és jelentések felismerésének, megfejtésnek öröme részint közös az irodalmi alkotások és az alkotásként felfogott (kereszt)rejtvények keltette élményekben.”

Tarján Tamás