Keresés:
Műhely

Aktuális szám


Kalavszky Zsófia: Puskinból Lenin, Leninből Puskin – A Puskin-kultusz nyelvi és rituális elemei két 20. századi orosz elbeszélésben
„A rendőrség a nyomozást, miután kiderül, hogy a csínyt a polgármester fia ötlötte ki, gyorsan, minden következmény nélkül lezárja. A városi vezetés a botrányt eltusolja, d’Anthès szobrát eltávolíttatja, az anyagából egy újabb Puskint öntetnek, a posztámensre pedig csak a költő nevét vésik fel. »Évszámokat nem írtak. Úgyis tudja azokat mindenki. Puskin halhatatlan.«”
Mihail Zoscsenko: Puskin-emléknapok, 1937 (Kalavszky Zsófia fordítása)
„A büszkeség érzése késztet a kijelentésre, hogy házunk eme napokban nem kullog az események sereghajtásában. Először is: be lett szerezve 6 rubel 50 kopejka áron Puskin egykötetben, széleskörű közhasználatra. Másodszor: a LAKBÉRSZÖV irodájában fel lett állítva a nagy költő gipszmellszobra, hogy alkalmasint hadd juttassa eszébe a késedelmes befizetőknek az elmaradt lakbért. Ezen felül: a kapualjban ki lett akasztva Puskin fenyőágacskákkal körbefont, művészeti arcképe. Végül pedig a mostani lakógyűlés önmagában ékesszóló.”
Andrej Bitov: Az utolsó szöveg (Kalavszky Zsófia fordítása)
„»És milyen élénk, mozgékony volt!« Puskint nem érdekli, hogy eljátsszon egy szerepet, nincs ideje rá – de arra sem, hogy megtestesítsen egy bizonyos »alakot«. A puskini »viselkedés«, amelyet ennyire ellentmondóan láttak, nagyrészt a költő ellenkezése volt, mégpedig azon értelmezések ellen, amelyek az alakját eltorzították.”

*

Lator László 90
Ferencz Győző: A költő beszéd közben kissé előredől, és ültében megemelkedik – Lator László kilencvenéves
„A külső akadály ellenében létrehozta azt a belső szellemi teret, amelyben verssé sűrűsödött nyelvi anyaga, és művei lassú hullámokban önmagukon átcsapva folyamatosan terjeszkedtek. És kit tudja, hogyan, kifogott az idő szorításán, sértetlen maradt.”

*

80 éve született Parancs János
Turczi István: Egymás nélkül semmit – Parancs János szelíd parancsa
Doboss Gyula: Parancs János verseit olvasva
„Parancs minimalizmus-közeli esztétikájába lényegített idővel minden neki megfelelőt a kortárs világ- és magyar irodalomból. De nehéz rámutatni egyetlen döntően befolyásoló irányra, alkotóra, vagy formajellegre. Alapélményei: valami be nem vallott ősi  megalázottság, fölöslegességérzet és az állandóan horizontjában lévő haláltudat. Ezeket alkatában, génjeiben hordta, velük élve, létezve szemlélt mindent – lázadva, átkozódva, kétségbeesetten, rezignáltan, sztoikus egykedvűen, szenvedélyes élni akarással, nem egyszer derűvel, szatirikus éllel.”

*

Bertók László: Nem a föld, nem az ég (Firkák a szalmaszálra)
Czilczer Olga: Vakvilág, vakablak
Egyszer még
Baán Tibor: Az állatok farsangja
Bende Tamás: A felejtés lucfenyői
Félúton
Terék Anna: Repedések
Murányi Zita: bőségszaru
még minden
Bodrogi Sára: Megváltozott fogalom
Inak közt az idill
A megmaradás törvénye
Mukli Ágnes: Képmások
Báthori Csaba: Lassú hideg élet
Melankólia CV
Csendélet szilvakosárral

*

Pátkai Tivadar: A csomag
Galgán Anna: Paradicsomkertek
Néma Judit: … és már megint, és mindörökké

*

Julian Barnes és Mario Vargas Llosa: Gustave Flaubert-ről (Szilágyi Mihály fordítása)
„Nagy érzelmekre vágyott, melyek nagy élményekhez juttatják. Örömteli életet szeretett volna – a kifinomultság, a bőség, az érzékiség örömeit, a szenvedély érzelmi túlsúlyának élvezetét. Erre törekedett. És mit talált maga körül? Középszerűséget – szerencsétleneket, akikben nincs annyi érzékenység és fantázia, amennyire őt képessé tették a regények. Ez a Bovaryné nagy teljesítménye, ettől több realista szépprózánál. Ettől olyan regény, amely az emberi lét egyik alapproblémáját ábrázolja: azt, hogy képtelenek vagyunk a világot a maga valóságában elfogadni. A mélységes vágyunkat egy másik életre, a mostanitól eltérőre. Ezért olvasunk regényeket.”
Julian Barnes: Ellenkezőleg (Szilágyi Mihály fordítása)
„Ő meghízott, én pedig – valaha féltem ettől – megőszültem. Lassan megbékélünk az életkorunkkal. Charles most is elkocsikázik a pácienseihez. Megbíznak benne. Rendbe teszi egy gazda törött lábát, a gazda ad neki egy csirkét, azt esszük vasárnap. Megvan a magunk élete. Vannak emlékeim. A házaspárok kitartóak. A nők úgyszintén.”

*

William Butler Yeats: Synge halála
Mesterházi Márton: Bevezető
William Butler Yeats: Naplók – Válogatás, 1909-1910 (Mesterházi Márton fordítása)
„ Az életről alkotott őszinte kép fokozatosan lehetetlenné vált, eluralkodott az erőlködő apologetika. Nem létezett többé a természetük szerint izgalmas dolgokban gyönyörűséget lelő pártatlan képzelet. Synge volt a lefojtott, eltemetett tűz fellobbanása, minden megtagadott, elítélt dolgok berobbanása, a dühös pártfölöttiség, a megfontolások iránt közömbös, örvénylő keserűség. Akár Burnsé, az ő dolga is az volt, hogy kimondja mindazt, aminek kimondásából az emberek nem kértek. És erre azért volt képes, mert a természet képtelenné tette a politikai ideológiák hirdetésére.”

*

Juhász Ottó: „A tea és a bor vetélkedése”
„A teázás mély kulturális beágyazottságát jelzi, hogy több térségben, faluhelyen az eljegyzést és a házasságot ma is a tea kézhezvételének, ill. a tea fogyasztásának, a jegyajándékot teapénznek, a házassági ajándékot pedig teaajándéknak nevezik.”

*

Pintér Viktória: Írni az életet (Bertók László: Firkák a szalmaszálra)
Szarvas Melinda: Felemelni a homokszemet (Tolnai Ottó: Gogol halála & Virág utca 3.)
Ujlaki Csilla: Czilczer Olga: Szavakban egy erdő
Kelemen Lajos: Psyché kertjében izzik a galagonya ruhája (Baán Tibor: Az én hatványai)
Papp Máté: Átváltozásra várva (Báthori Csaba: Minden repül)
Szénási Zoltán: Az emlékezés stációi (Bende Tamás: Horzsolás)
Tokos Bianka: A rendezetlenség rendje (Kántor Péter: Egy kötéltáncos feljegyzéseiből)

*

Képek: Wágner János grafikái