Keresés:
Műhely

Üdvözöljük a Műhelyben


A Műhely azok folyóirata, akik építik és őrzik belső szabadságukat. Nem akar mást, nem akar többet, mint segítséget nyújtani azok személyiségének teljesebbé formálásához, akik kíváncsiak önmagukra, kíváncsiak a világra, s a szellemi életet nélkülözhetetlennek gondolják mindennapjaikban. A Műhely a létezés sokszínűségét hangsúlyozza, megmutatva azt, hogy bizonyos kérdések időtlenek és helytől függetlenek, egy több száz éve élt filozófus megerősítést adhat mai vívódásainkban, vagy a miénktől eltérő kultúrákban is választ kaphatunk kétségeinkre. Ezért tartjuk fontosnak a sokféle szemlélet együttes jelenlétét, a műfaji sokoldalúságot, hajdani és mai gondolkodók egymásmellettiségét, legyenek akár magyarok vagy más nemzetek képviselői.

Aktuális szám




Alberto Manguel: Az író, az olvasó – és az álmok * Horváth Péter: A hit napfogyatkozása (Martin Buber: Istenfogyatkozás) * In Memoriam Szepesi Attila – Versek a hagyatékból * James Knowlson: Világhírre ítélve – Samuel Beckett élete * André András, Csuday Csaba, Debreczeny György, Győri László, Kerék Imre, Meliorisz Béla, Péter Márta, Székács Vera, Takács Nándor, Tóbiás Krisztián és Villányi G. András versei * Dobosi Bea, Pátkai Tivadar és Szentirmai Mária prózája * Pete Krisztián: Egy immaterialista műértő Itáliában – George Berkeley római útinaplója elé; George Berkeley: Itáliai útinapló – részletek az első naplóból * Juhász Ottó: A tea és a bor vetélkedése Kínában * Talabér Gyula fotói


Idézetek


„Ahogy alvás közben a kívánt álmot nem tudjuk szándék szerint, pontosan létrehozni, úgy ébren a mindenség sokféleségét nem tudjuk szavakba önteni. Hogy elbeszélhető legyen, irodalmilag kell megszerkeszteni az álmot; inkább kell a történet logikájába és hangnemébe illeszteni, mint tövéről hegyére visszaadni. Talán az egyetlen siker, melyre az író törekedhet, hogy elhiteti az olvasóval: maguk a szereplők álomnak hiszik az álmot.” Alberto Manguel


„Sesztov egy helyütt azt írta Buberről, hogy számára a gondolkodás nem a kultúra szolgálatát jelentette, hanem olyan szenvedélyt, aminek köszönhetően a gondolataiban élt, életének műveiben kölcsönözve érvényes formát. Legalább olyan fontos volt azonban Buber számára a hitét megélni, s ezért talán joggal mondhatjuk, hogy élete legalább olyannyira elválaszthatatlan volt hitétől, mint gondolkodásától.” Horváth Péter


„Megítélésem szerint a Szent Péter legjobb szobra a halott Krisztus Michelangelo Buonarrotitól. Nem szabad megfeledkeznem Szent Péternek a főhajó egyik oldalán álló régi gótikus vasszobráról sem, melynek lábát igencsak elkoptatták a csókok. Láttunk egy katonát, aki nemcsakhogy megcsókolta a lábat, de az arcát és fejét is hozzádörgölte.” George Berkeley


„A teázás mély kulturális beágyazottságát jelzi, hogy több térségben, faluhelyen az eljegyzést és a házasságot ma is a tea kézhezvételének, ill. a tea fogyasztásának, a jegyajándékot teapénznek, a házassági ajándékot pedig teaajándéknak nevezik.” Juhász Ottó